Március 15.

Tisztelt Érdeklődő Közösség!

   Ez az oldal a saját "vőfélykarrierem" fellendítése céljából jött létre! Már arra is gondoltam, hogy lehetne egyes gondolataimat megosztani másokkal? Nem vagyok sztár, nem vagyok közszereplő, mégis szeretném gondolataimat megosztani másokkal, persze csak akiket érdekel. Akiket nem, azoktól elnézést kérek! Így hát ezt az oldalamat egy amolyan blogoldalnak is fogom használni, és ennek megkezdésére nem lehet alkalmasabb talán semmi, mint egy igazi ízzig-vérig magyar ünnep!

   "Jegyezzétek föl és el ne felejtsétek, a magyar nemzet szabadsága e naptól kezdődik!" - mondta Jókai Mór, Petőfi Sándor kortársa és barátja, ebben az időben lakótársa! Így az 1848. 03. 15-ei események után 166 évvel sem szabad elfelejtenünk azt, hogy azok a bizonyos fiatalok mit tettek meg értünk is! Ma lehet, hogy nem lenne számunkra haza, otthon. Ők voltak azok, akik megtettek mindent azért ,amit szeretnek, ami az övék. És vajon mi? A mai fiatalok így vagyunk ezzel? Megteszünk mindent azért, amit vagy akit szeretünk? Példaként kellene, hogy szolgáljanak számunkra! Mi vagyunk azok, akik tudunk tenni ma is a hazáért, rajtunk múlnak a dolgok, nem azt kell várni, hogy a sült galamb a szánkba repüljön. A mai nap, ezen ünnep üzenete nem ez, szerintem leginkább az, hogy tevékenyen kell résztvenni a mindennapi életben és nem a panaszra kell alapoznunk mindent, sőt semmit! Ha 1848-ban a viszontagságos időkben össze tudott fogni a magyar nemzet, ma is össze kellene fogni. Nem a széthúzás, a fajgyűlölet a megoldás, hanem előbb összefogás kellene! Ehhez viszont nem használ egyesek széthúzó tevékenysége. A másik része az, hogy akkor is arról szóltak a dolgok, hogy a szó elszáll, az írás megmarad, ezért a szóbeli felszólalások mellett írásban is megjelentek a dolgok. Tollat kell ragadni! 

A hősökre büszkének kell lenni, és tisztelet jár nekik! Mert ők hősök voltak, még ha akkor nem is biztos, hogy tudtak róla! A mai világnak is szüksége lenne ilyen hősökre, akikre felnézhetünk. Ma is kellenek Petőfi Sándorok, Jókai Mór "hasonmások", és még számtalan ember neve kerülhetne ide. 1848-ban változást akart a nép, de nem azt várta, hogy majd a másik megcsinálja, hanem tett érte. Olyanokat mertek meglépni, amit addig még senki, és ez számunkra arra is utalhat, hogy ha valami nem tetszik az életünkben, akkor mernünk kell nagyot lépni, mernünk kell változtatni, javítani! Én úgy gondolom, hogy az is az üzenete 1848. március 15-nek, hogy csapatban lehet igazán alkotni. Ahogy Széchenyi István mondta: "Egynek minden nehéz, soknak semmise lehetetlen!" Szükségünk van egymás támogatására, hiszen együtt minden sikerülhet! Az ember társas lény, és ez nemcsak a szerelemben igaz valószínűleg. 

   Ha az 1848-as eseménykere gondolunk, kell, hogy a bátorság, hősiesség, csapatmunka, szabadság, és hasonló pozitív hangzású szavak jussanak eszünkbe! Bármilyen módon a változás eszünkbe jut akármivel kapcsolatban (saját élet, haza, életvitel, szokások), akkor az jusson eszünkbe, amit Petőfi Sándor is leírt, hogy "Itt az idő, most vagy soha!" Vőfélyként pedig azzal zárnám, hogy merjünk meríteni a versekből, prózákból, és ne féljünk prózába, vagy akár versbe leírni azt, amit gondolunk, és a saját gondolatainkra legyünk büszkék, mert sose tudni, hogy kiben ébresztünk fel általa valamit!